Jnana Jóga

A Jnana-dzsnyána jóga a bölcsesség és tudás ösvénye, a jóga legnehezebb formája. Rendkívül nagy akaraterőt és intellektust igényel. A dzsnyána jógi arra használja fel elméjét, hogy megvizsgálja annak igazi természetét. A jóga másik három ösvényének ismerete azonban nagyon fontos, hiszen az önzetlenség, az Isten szeretete, valamint megfelelő fizikai és szellemi erő hiányában az önmegvalósítás csupán hiú ábránd marad. A legfőbb tudás az, amikor a jógi meg tudja különböztetni a létezőt a nem-létezőtől, a valóságot a látszattól, a formákat a bennük lakozó isteni, vagy örök élettől. Ami a hétköznapi ember számára létező, a jógi számára csak látszat, illúzió. Sankaracharya, a híres Indiai filozófus szerint az ember viszonylagos és illuzórikus világban él, az egyetlen igazi valóság, amelyhez eljuthat, önmagában lakozik. Ez az egyéni én azonos az egyetemes vagy abszolút énnel, amelyről az Upanishádok szólnak. Az Upanishádok az indiai gondolkodás alapvető filozófiai szövegei, melyek a Védák könyvének nagy részét alkotják. Az ismeretlen szerzők által, különböző korszakokban írott fejezetek az egyéni én és az egyetemes vagy abszolút én azonosságának elvét fejtik ki, és megmutatják, hogy hogyan lehetséges ennek az azonosságtudatnak az ismeretében -- azaz a lét lényegének birtokában -- felszabadítani önmagunkat. A védák az óind-szanszkrit irodalomnak az i. e. II. és I. évezredben keletkezett vallásos szövegei, és könyvei. A Védák tökéletes ismerete, a legjelentősebb ma is élő ind filozófiai irányzat. Az egyéni lélek és az univerzális szellem kapcsolatát fejti ki az Upanishádok alapján.