Költészet

[Kalipriya]

Az Arany Fuvola

A béke, öröm és fény tengerét,
Tudom, el nem érhetem.
A viharvert, síró éjszaka
Szállást lel, tombol és árad bennem.
Hangosan kiáltok, de hiába minden –
Én gyámoltalan, a föld kegyetlen!
Van-e oly bátor lélek, ki osztozhatna fájdalmamban?
Csak a halál fullánkját lelem.
Tutaj vagyok az Idõ tengerén,
Evezõim elsodródtak.
Hogyan remélhetem kikötni
Isten örök Nappalának Vidékén?
De ím, hallom arany Fuvolád,
A Csúcsokat lehozza hangja.
Biztonságban vagyok végre, ó, Mindenható!
Eltûnt a halál! Eltûnt az éj meredt arca.


Kinyilatkoztatás

Többé nem zokog s nem bánkódik szívem,
Éjeim és napjaim feloldódnak Isten Fényében.
Az élet küzdelmei fölött lelkem
A Végtelenben szárnyaló tűzmadár.
Megismertem az Egyet és az Ő titkos Játékát,
Túljutottam a tudatlanság-álom tengerén.
Vele összhangban játszom és énekelek -
A Legfelsőbb Úr arany Szeme enyém.
Ittasan a Halhatatlanság mélységétől,
Az óriási tágasság gyökere és ágai vagyok.
Megismertem és megvalósítottam Formámat.
A Legfelsőbb és én egyek vagyunk, mindent túlélünk.


A Legfelsőbb

Atyám, láttam.
"Nem."
Atyám, tudtam.
"Nem."
Atyám, éreztem.
"Nem."
Atyám, váltam.
"Nem."
Atyám, Vagyok.
"Igen."


Feltáruló Lélek És Beteljesülő Cél

Bárcsak tudnád,
Atyám, hogy mit tettem Érted.
Egy növekvő fát ültettem és neveltem
Neked, hogy mosolyogva táncolhass a csúcsán.
Bárcsak tudnád,
Atyám, hogy mit tettem Érted.
A világ legalázatosabb rabszolgája lettem,
Hogy szolgáljam Lélegzeted a konok emberben.
Bárcsak tudnád,
Gyermekem, hogy mit gondolok mindig rólad.
Te vagy Életem feltáruló Lelke,
Te vagy Látomásom beteljesülő Célja.


Hol Van Az Igazság?

Ó, Uram, hol van az Igazság?

"Ahol Az van, akit szeretsz."

Kit szeretek, kit?

"Azt, kiben életed a béke."


Énekelek, Mosolygok

Énekelek, mert Te is énekelsz.
Mosolygok, mert Te is mosolyogsz.
Mivel fuvolázol,
Fuvoláddá váltam.
Szívem mélységeiben játszol.
Te az enyém vagy, én a Tiéd vagyok.
Ez az egyetlen azonosulásom.
Egy alakban
Te vagy örök Anyám és Atyám,
És Tudat-Holdam,
Mindent átható Tudat-Napom.


Hallgatok Majd

Hallgatok majd parancsodra, hallgatok.
Égboltodon szárnyalok majd, szárnyalok.
Örökké az enyém vagy, teljesen az enyém.
Te vagy szívem gazdagsága.
Érted hullajtok könnyeket éjszaka.
Érted mosolygok fénnyel hajnalban.
Érted, Érted, Szeretett, csakis Teérted.


Az Önátadás Üzenete

Ma átadtad nekem
Az önátadás üzenetét.
Felajánlottam Neked
Virágzó szívemet.
Könnyekkel a sötét éjben,
Az illúzió ismeretlen tömlöcében,
A véges hajlékában
Tovább nem maradok.
Tudom, Te az enyém vagy.
Tudtam ezt, Anya,
Ó, Örökkévalóság Királynője.


Az Abszolút

Nincs értelem, nincs forma, csak létezem;
Most megszűnt minden gondolat és akarat,
Véget ért a természet tánca,
Én vagyok Az, akit kerestem.
A legvégső tiszta Gyönyör birodalma,
Egyaránt túl tudón és tudotton,
A hatalmas nyugalmat élvezem végre:
Csak az Egyetlennel vagyok.
Kereszteztem az élet titkos útjait
Magam váltam a Céllá.
Az örök Igazság kitárulkozott:
Én vagyok az út, az Isten-Lélek.
Lelkem minden magasságok tudatára ébredt,
Szótlan vagyok a Nap szívében,
Semmiért sem cserélnék tettel és idővel;
Kozmikus játékom befejeződött.


Halhatatlanság

Minden tagomban érzem határtalan Kegyelmét;
Szívemben az élet Igazsága fehéren ragyog.
Isten titkos magasságait lelkem most megmássza;
Nincs bánat, nincs komor gyötrelem, nincs halál a látóhatáron.
Sem halandó nappal vagy éjjel nem rendítheti nyugalmam;
Fentről Fény táplálja titkos lelkem.
Minden kétség és fájdalom száműzetett mélységeimből,
Fény szemem megpillantja szeretett Célom.
A világban élve bár, mégis felette kínjainak;
A végső szabadság óceánjában időzőm.
Elmém, az Egy határtalan gondolatainak szíve,
A tágas, csillagos égbolt átöleli lelkem békéjét.
Örök nappalaim rohanó időben találtatnak,
Az Ő Gyönyör-Fuvoláján játszom.
Lehetetlen tettek többé már nem tűnnek annak,
A születés-láncokban most Halhatatlanság ragyog.