Swami Vishnu-devananda

"Elég furcsa módon hallottam először Sivanandáról. Éppen egy elveszett papírt kerestem a szemétben, mikor találtam egy Sadhana Tattwa-nak nevezett kis papírt. A tanításai olyan egyszerűek és lényegretörőek voltak: ´egy gramm gyakorlat felér egy tonna elmélettel´.
Pár nap szabadságot vettem ki a katonaságtól és elmentem megnézni őt. Nyoma sem volt nála vallásos képmutatásnak, nem ült tigrisbőrön, hamuval bedörgölt testtel. Rendkívüli spirituális kisugárzása volt. Amikor másodszorra láttam, Swami Sivananda éppen felém jött a lépcsőn. Nem akartam meghajolni előtte. Fiatal voltam és arrogáns, nem akartam meghajolni senki előtt - Swami, önmegvalósított lélek, vagy akárki - engem nem érdekelt.

De hát az volt a hagyomány, hogy meg kellett hajolni egy szent ember előtt. Hogy kikerüljem a helyzetet, elálltam az útjából. A Mester meglátott, és elindult felém. Megkérdezte, ki vagyok és honnan jöttem. Aztán leborult és megérintette a lábaimat!! Az egész testem hevesen remegni kezdett. Egész szívemmel, életemmel és szeretetemmel megtanultam meghajolni minden típusú ember előtt, mindenféle fenntartás nélkül.

Megérintette a szívemet, de nem csodákkal, vagy szentségének kimutatásával, hanem teljesen önzetlen természetével. Nem azt vette figyelembe, hogy én egy hülye fiú vagyok, pedig pont az voltam. Megérintette a szívemet és kitörölte belőlem az egoizmust. Nem tudok semmi másról a világon, ami eltörölte volna belőlem ezt az egoizmust. Ez volt az első leckém, és ha el fogom érni az egymilliomod részét a Mester önzetlenségének, az az ő kegyelme."